A Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdeményezésére 1950. október 13-án
kezdték meg a 760 mm nyomtávolságú gazdasági vasút pályájának
lefektetését. A lápos, mocsaras területet egymásra merőleges vágányokkal
hálózták be. A területen lévő majorságokból mezőgazdasági terményeket,
tőzeget és mésziszapot szállított a Balatonfenyvesi vasútállomásra.
1953-ban a gőzmozdonyokat felváltották a dízelmozdonyok. 1954-ben
Balatonfenyvesen felépítették a mozdonyszínt és a javítóműhelyt. A
menetrend szerinti személyszállítás 1956. június 3-án indult meg. 1960.
április 1-jén csatolták a Magyar Államvasutakhoz, mint minden
kisvasutat. Az 1970-es évektől az áruszállítás mennyisége folyamatosan
csökkent. Az 1980-as években turisztikai jelentősége egyre nőtt, ahogy
egyre többen látogatták a csisztapusztai termálfürdőt. 1985-ben
gőzvontatású nosztalgia vonatokat indítottak Csisztapusztára. 1987-ben
az ide vezető szakaszt kb. 1 km-rel meghosszabbították, hogy még
közelebb rakhassa le utasait a fürdőhöz. 1990-ben a többi, csak
áruszállításra használt kisvasúti pályaszakaszt üzemen kívül helyeztek,
vagy felszedtek.
A csisztai vonalon a 2000-es évek elején az egyre romló pálya és alépítmény miatt leállt a forgalom, míg a somogyszentpáli vonal a 2002. és 2003. évben teljes felújítást kapott, melynek során a régi síneket 48 kg/folyóméterűre cserélték.
Napjainkban menetrendszerinti forgalom csak Somogyszentpál felé van, Csisztapuszta irányába még fellelni a síneket, de vonat már nem közlekedik rajtuk, míg Táska felé már csak a mellékvonal kiágazását biztosító delta maradt meg. A csisztapusztai termálfürdő jelenleg csak közúton közelíthető meg.
