Mk48 2019 - Köszönöm, jól vagyok

2008.10.27 (Fodor Illés)

Az egyetlen, külföldre került Mk48-as jelenleg Graztól mintegy 25 kilométerre délrekeletre, a Stainzer Lokalbahn vonalán dolgozik. A jármű 1993-ban került el Magyarországról, és egy rövid zillertalbahni kitérőt követően érkezett Stainzba. Sokáig nem láttunk róla felvételeket, nem rendelkeztünk biztos információkkal róla. Most megtört a jég.

Az ex. Mk48,2019 mint D 7
Fotó: Chikán Gábor (2008.10.19.)

Az Mk48 2019-es pályaszámú mozdony Cegléden kezdte pályafutását 1961-ben, majd egy rövid, a budapesti úttörővasúton tett kitérő után 1964-ben a hegyközi kisvasútra került, ahol annak megszüntetéséig dolgozott. Ezután 1981-ben Királyrétre érkezett, ahonnan 1992-ben főjavításra vitték a szombathelyi járműjavítóba. Innen már sosem tért vissza állomáshelyére, hanem az Innsbrucktól keletre fekvő, Jenbach központú Zillertalbahnra került. Itt főként pályafenntartási célokat szolgált a D7-re számozott jármű, mivel 50 kilométeres óránkénti végsebessége elmaradt az ott engedélyezett (és a személyvonati közlekedésben alkalmazott) 80 kilométer/órás maximális értéktől. Vélhetően emiatt vált feleslegesség, és került 2001-ben a Stainzer Lokalbahnra a jármű.

A 11,4 kilométer hosszú Stainzer Lokalbahn Stainz városát köti össze Wieselsdorffal, ahol a nagyvasút található. Az 1892-ben létesült kisvasút ma már csak turisztikai feladatokat lát el (Graz ugyanis vasúton csak hatalmas kerülővel érhető el innen). A vonalon hétvégenként van menetrend szerinti forgalom, a személyvonatokat általában a 2001-ben vásárolt, 764-411R pályaszámú, 1986-ban gyártott resicaiként ismert (de Szászrégenben készült) gőzmozdony továbbítja. A vonalon használt személykocsik és az említett gőzmozdony ­légűrfékkel vannak felszerelve, míg az Mk48-ason megtartották a hagyományos légnyomásos féket (a D2-es fékezőszeleppel és a jancsifékkel együtt). A magyar dízel főként munkanapokon üzemel abban az esetben, amikor különvonatot rendelnek. Az általa továbbított szerelvények értelemszerűen kézifékezéssel közlekednek.

Pedánsan feliratozott vezetőállás (fotó: Chikán Gábor)

A kisvasúton nem csak a 2019-es az egyetlen magyar vonatkozású jármű. Három Bax sorozatú kocsi is ide került (szintén Királyrétről), melyek közül kettőt felújítottak és légűrfékesre alakítottak, egy pedig még az eredeti királyréti színezésben, belső berendezéseitől megfosztva árválkodik az állomás egyik csonkavágányán. A járműveket nem tudtuk pontosan beazonosítani.

Királyréti eredetű, légűrfékesre alakított Bax kocsi (fotó: Chikán Gábor)