A villamoskocsik mozgásához az áramot a Nyíregyházi Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattól kapjuk mindaddig, míg a Sóstói úton az új alállomás fel nem épül.
Az egyenirányító pozitív sarkából kiinduló áram a megfelelő biztosító berendezésen keresztül jut a munkavezetékbe, majd onnan a villamoskocsi áramszedőjén át a kocsi oldalán elhelyezett biztosítékon és automatán keresztül a kapcsolószekrénybe, majd az ellenálláson át a kocsi motorjába. A motorokba érkezett áram az egyik keféről az áramváltón /kommutátoron/ át a forgórész tekercseibe jut, majd a tekercsek átjárása után a kommutátoron át a másik kefére, ahonnan az állórész mágnessarkai körül csévélt tekercsen át a kocsi alvázába, onnan a kerekekbe, a kerekekből a sínekbe, és a síneken át az egyenirányító negatív sarkába.
Az áramszedő és a biztosíték közötti vezetékrészen van párhuzamosan betéve a villámhárító, melynek rendeltetése a túláram levezetése.
A motor azáltal jön forgásba, hogy az áram átjárja a forgórész és az állórész tekercseit, azokat mágnesezi, aminek következtében a forgórész tekercsei és az állórész sarkai között vonzó, illetve taszító hatás jön létre. Mivel az állórész sarkai mereven vannak a motorházba beerősítve, a forgórész pedig csapágyakon elforoghat, a keletkezett vonzó, illetve taszító hatás következtében a forgórész forgásba jön. A forgórész tengelyére van erősítve a kis fogaskerék, mely a forgást átadja a kocsi kerékpár tengelyén lévő nagy fogaskeréknek és ezáltal a kocsi mozgásba jön.
Minden kocsin két motor van, melyek egyenkénti teljesítménye 27, vagy 47 lóerő.
A motorok indítása a kocsi két végén a perronon elhelyezett kapcsolószekrényben lévő forgókapcsolóval történik. Általában a szabályzó kar jobbra forgatásával a kocsi előrehalad, balra forgatásával pedig a villamosfék működik. Kivétel a 803. sz. villamoskocsi, amelynél pont ellenkező a kapcsolási irány.
A kapcsolónak a menetre 9, a villamosfékre 6 fokozata illetve állása van. Indulásnál a szabályzó kart az első fokozatra állítva az áram átmegy az összes ellenállásokon, mely a kocsiszekrény alatt van elhelyezve és csak így jut a motorokba. Az ellenállások úgy vannak megválasztva, hogy az első fokozatra a motorok a legnagyobb indító erőt adják. A második fokozatnál az ellenállások egy részét kiiktatjuk, ezzel növeljük a motor áramát, ami gyorsabb forgást eredményez. A harmadik fokozatnál ugyanaz történik, míg a negyedik fokozatban az áramot az ellenállások teljes kiiktatásával kapcsoljuk a motorokra. Azzal, hogy fokozatosan több és több ellenállást iktatunk ki, a kocsi is gyorsabb és gyorsabb mozgásba jön.
Az első négy fokozatnál a két elektromotor sorba van kapcsolva. Ilyenkor az áram először az első elektromotor álló és forgórész tekercseit futja át és ezeken keresztül jut a második elektromotorba.
A soros kapcsolásnál az áram megoszlik a két elektromotor között. A hálózat feszültségének csak a fele jut egy-egy elektromotorra, ilyenkor az elektromotorok kisebb erővel dolgoznak, tehát a kocsi lassan megy. 1-ső, 2-ik, és 3-ik fokozatnál /félfeszültség kapcsolásnál/ a két sorosan kapcsolt motor ellenálláson keresztül, a 4-iknél ellenállás nélkül jut a motorokhoz az áram.
Az 5, 6, 7, 8-ik fokozatnál /teljes feszültség kapcsolásnál/ ismét ellenállásokat kapcsolunk a motorok elé, de ekkor már nem sorba van a két motor kapcsolva, hanem párhuzamosan. Most a két elektromotor egymástól függetlenül a teljes hálózati feszültséget kapja, ellenálláson keresztül. A 9-ik fokozatnál az ellenállást kiiktatjuk és a két motor külön-külön a teljes hálózati feszültséget kapja. Ilyenkor halad a kocsi a leggyorsabban.
Működése a következő: a kikapcsolt állásban lévő kapcsolót balra forgatva /a 803. sz. kocsinál jobbra/, a haladó kocsin lévő motor, mint áramfejlesztőgép működik. Az így termelt áram útja a villamosfék első fokozatában a következő: az áram kiindul a motor forgórészének egyik keféjéből, átjárja az állórész tekercseit és az összes ellenállásokon át a kocsi alvázába, innen pedig a másik kefén át vissza a forgórészbe jut. Ebben az esetben tehát a motor a munkavezetékről nem kap áramot, hanem forgása által azt önmaga termeli. Az így termelt áram ugyancsak átmágnesezi a forgórész tekercseit és az állórész sarkok vasmagját és a kölcsönös mágneses hatás azt eredményezi, hogy a mágnestörzsek a forgórészt forgásában megakadályozni igyekeznek, vagyis a forgórészt fékezik. Miután pedig a forgórészre ékelt kis fogaskerék kapcsolódik a kocsi tengelyére ékelt nagy fogaskerékkel, a fékezés a kocsi kerekére is hat. A villamosfék csak akkor működik, ha a kocsi mozgásban van és annál erősebben fékez, minél nagyobb a kocsi sebessége. A villamosfék minden következő fokozatában az ellenállás egy részét kiiktatjuk úgy, hogy a hatodik utolsó fokozatban már csak egy csoport ellenállás van, melyen át a motor által termelt áram átfolyik és közben állandóan nő a motor fékhatása. A villamosféket, miután annak használata különösen a gyors fékezésnél a motort többé kevésbé rongálja, rendes fékezésnél nem szabad használni, hanem csak veszély esetén, vagy ha a kézifék felmondja a szolgálatot.
Veszély esetén, ha például elgázolást vagy összeütközést akarunk kikerülni, vagy ha a kalauz vészjelzést ad, a szabályzót bal kézzel gyorsan kikapcsolva fokozatosan a villamosfék második, harmadik, negyedik, ötödik és végül utolsó fokozatára és egyidejűleg a kéziféket igen gyorsan, amennyire csak lehetséges, meghúzzuk.
Ha esetleg a menetirányban a féklánc elszakad, vagy a fék egyéb ok miatt hasznavehetetlenné válik, a sérült kocsival még elmehetünk a végállomásra, ha a villamosféket használjuk. Ilyen esetben azonban rendkívül ügyelni kell arra, hogy a kocsi menetsebessége a gyalogosan haladó ember meneténél gyorsabb ne legyen, mert különben gyors megállás szükségessége esetén a kocsi azonnal nem állítható meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy lejtőben ilyen esetben a kocsi teljesen nem állítható meg, mert ha már igen lassú mozgásban van, a villamosfék nem fog. Ilyen esetben viszont a kocsivezető utasítani tartozik a kalauzt, hogy a hátsó fékálláson tartózkodjon és jelzésre a kéziféket kezelje.
Igen fontos tudni azt, hogy indításkor a villamosmotor szabályzóját csakis az első fokozatra szabad állítani. Amikor a kocsi az első fokozaton megindult, és legalább tíz lépést haladt, szabad egy fokozattal továbbvinni a szabályzót. A következő fokozatra való kapcsolás is mindenkor úgy történjék, hogy csakis egy fokozattal szabad tovább kapcsolni mindig és pedig a második fokozattól kezdve csak akkor, ha a kocsi már legfeljebb 30 lépésre haladt az előző fokozattal. E szabály igen szigorú, betartása azért nagyon fontos, mert különösen a megterhelt kocsi, de az üres is, az indításnál a rendes, menetközben a szükséges áramerősségnek a kétszeresét, sőt többszörösét is felveszi. Miután pedig a nagy áramerősség a motor vezeték alkatrészeit elégeti, vagy legalább is megrongálja, okvetlenül szükséges, hogy az indításnál igen nagy, az összes ellenállásokon haladjon át az áram és ezáltal a motorba ne túlságosan nagy áramerősség érkezzék. Ha már a motor forgásba jött áramszükséglete kevesebb, tehát egy fokozattal továbbkapcsolva újra több áramot adhatunk neki, mire gyorsabban forog. Ezt fokozatosan lassan folytatva a fent leírt módon kell végezni, míg végre az összes ellenállások kikapcsolhatók. Gyorsan azért nem szabad kapcsolni, mert a kefék is erősen szikráznak, továbbá a fogaskerekeket és az egész motorszerkezetet is hírtelen, lökésszerűen veszik igénybe, ami által erősen rongálódnak.
A szabályzóval két szomszédos fokozat között megállni nem szabad. Hírtelen bekapcsolásnál még az is bekövetkezhet, hogy a biztosíték kiolvad, sőt több kocsi egyidejű szabálytalan kapcsolásánál a gépházban elhelyezett önműködő kapcsoló is kieshetik. Ennek pedig az egész vonalon áramszünet lesz a következménye és az összes kocsik megállnak.
Látható tehát, hogy a szabályzó helyes kezelése mennyire fontos és hogy mennyi bajnak lehet forrásává a helytelen, szabálytalan kapcsolás. Az előírás szerinti kezelés mellett a kocsi mindenkor lökés nélkül, simán indul és nem ugrik meg a következő fokozatra való kapcsoláskor. Hasonló okból szükséges az, hogy a villamosfék is fokozatonként, lassan kapcsolódjék be.
Egyik fontos része a villamoskocsi berendezésének. A célja az, hogy a motort megvédje az elégés, vagy egyéb, az áram által előidézhető károktól. A kocsi oldalán, az alvázra erősített szekrényben van elhelyezve egy fémszál, mely az áramszedő és a motor közé van kapcsolva. Ha a motornak valami hibája van, vagy akár a szabálytalan kapcsolás, akár befékezett kocsival való induláskor a motorba a megengedettnél több áram jutna, ez a nagy áramerősség annyira felmelegíti a fémszálat, hogy az megolvad. Ezáltal megszakad az áram útja, és nem kap áramot a motor. Miután tehát a biztosító célja az, hogy a motort megvédje a sérülésektől, szigorú szabály, hogy csakis a vizsgálólakatostól kapott fémszálat szabad használni. Elbocsátás terhe alatt tilos ettől eltérő fémszálat használni, mert ezáltal a motor tönkre mehet.
Ha valamely ok miatt a biztosító kiolvad, legfeljebb kétszer szabad újat betenni. Ha ez a kettő is kiolvadt, akkor többször próbálkozni nem szabad, a kocsit szolgálatképtelennek kell tekinteni és egy másik kocsival be kell vontatni. A biztosító betevésénél mindig ügyelni kell arra, hogy a csavarok és a lap érintkezési felületei tiszták, égéstől mentesek legyenek. Az esetleges tisztátlanságokat késsel kell levakarni. Ugyanis, ha az érintkezés rossz, ezen a helyen szikrázás áll elő, vagy a huzal annyira felmelegszik, hogy ismét hamarosan megolvad. A csavarokat csakis kézzel szabad meghúzni, amennyire csak lehet.
Ha a biztosító csak egyszer is kiolvadt, ezt a körülményt a kalauz a menetlevélbe bejegyzi és a vizsgáló lakatossal a végállomásra való érkezés után azonnal közölni tartozik és pedig a belső járatoknál MÁV Bérház végállomáson személyesen, külső járatoknál pedig Beloiannisz tér, vagy Sóstógyógyfürdő állomásokról távbeszélőn.
A biztosító betételénél szigorúan ügyelni kell arra, hogy az áramszedő mindig lehúzva és lehúzott állapotban rögzítve legyen, mert különben a földön álló kezelő igen könnyen áramütést kap.
A kocsi mindkét kerékpárját 4-4, tehát egy-egy kereket 2-2 öntöttvas fékpofa veszi körül, melyek a kocsi mindkét végén elhelyezett fékező kerék forgatásával egyszerre feküsznek rá a kerekek futó felületére. Ügyelni kell arra, hogy a menetiránnyal ellenkező oldalon a fék teljesen fel legyen engedve, a menetirányban azonban rövidre fogva, hogy három-négy fordulattal a fékhatás jelentkezzék, így hírtelen megállás szüksége esetén sok időt ne vegyen a fékezés igénybe. A fékezésnek a rendes megállásnál nem szabad gyorsan történnie, hanem a megállóhely előtt már 40-50 méterre ki kell kapcsolni a szabályzót és utána úgy fékezni, hogy a kocsi fokozatosan lassuló sebességgel haladjon és a megállóhelynél simán, minden zökkenő nélkül álljon meg.
Ha síkosak a sínek /ködös, zúzmarás, vagy ólmos esős időben/, hiába fékezzük le a kocsit mindkét fékkel, mégsem áll meg azonnal, mert jóllehet, a kerekek nem foroghatnak tovább, de csúsznak a síneken. Ilyen alkalommal homokszórót kell használni, hogy a sín érdes legyen és a kocsi rövid úton megálljon. Ugyancsak használni kell ilyen esetben a homokszórót néha az indulásnál is, amikor nincs elég tapadása a keréknek a sínekhez, vagy a villamoskocsi emelkedőben illetve ívben indul. Kanyarban, illetve ívben történő indulásnál az is előfordulhat, hogy a homokszóró nem a sínre, hanem mellé szórja a homokot, mert a homokszóró csöve nem áll a sín felett. Ekkor a homokládából kell kivinni a homokot és közvetlen a keréktől egy-két méterre beszórni a sínt. A kocsi erre megindul és tovább már menni fog.
A lámpák sorba vannak kapcsolva, tehát az egyik lámpa kiégése esetén a többi lámpa is kialszik. Ilyen esetben tehát valamennyi lámpát meg kell vizsgálni és amelyikben szakadás van, azt ki kell cserélni a tartalék izzó lámpával. Előzetesen azonban, ha a világítás kialudt, vagy ha nem ég, a lámpák biztosítékát kell megvizsgálni, hogy nem olvadt-e ki.
Ha igen, új biztosító dugót kell helyette behelyezni.
A kocsi elején és végén vannak a lámpák kapcsolói. Ezek úgy vannak felszerelve, hogy egyszerre mindig öt lámpa kapcsolható be. A világítási kapcsolás akkor helyes, ha menetirányban lévő reflektorban fehér, a kocsi végén pedig vörös világítás van. Erre szigorúan ügyelni kell azért, hogy a szembejövő járóművek vezetői már jó messziről lássák, hogy a kocsi milyen irányban halad, nehogy esetleg tévedésben legyenek a menetirány felől és beleszaladjanak a villamoskocsiba.
Három részből áll, egy alvázból, egy áramszedő kengyelből és a csúszó-lemezből. Az alvázat és a hozzáerősített áramszedő kengyelt az alvázon elhelyezett erős rugók állandóan függőleges irányban igyekeznek tartani.
Ezek a rugók biztosítják, hogy az áramszedő kengyel vaslemezbetétje állandóan, megszakítás nélkül súrlódjon a munkavezetékhez. Ez rendkívül fontos, mert ha az áramszedő menetközben időközönként elcsapódik a vezetéktől (kapkod), a vezeték és a vasbetét között ív képződik, ami a betét felületére nagy keménységű szemcséket éget. Az ilyen betét azután erősen marja, koptatja a vezetéket. Ha ezt a kocsivezető észreveszi, szolgálat átadás alkalmával jelenteni köteles a vizsgáló lakatosnak.
Nappal ezt arról vesszük észre, hogy a motor búgása időközönként megszakad. Este pedig a világítás egy-egy pillanatra elalszik.
A villamos munkavezetéken elhelyezett szakaszkapcsolók előtt egy pár méterrel a szabályzót ki kell kapcsolni és csak akkor szabad visszakapcsolni, ha a kocsi a szakaszkapcsolón már túlhaladt. Ezt minden esetben lelkiismeretesen végre kell hajtani, mert a szakaszkapcsolók alatt az áramkör megszakad, tehát itt is ív keletkezik, ami aztán a jól működő áramszedőt is használhatatlanná teszi.
Az áramszedőt menetközben áthúzni nem szabad, ha azonban ez elkerülhetetlen, akkor az a következőkben történik: A kocsivezető a kalauz jelzésére elindul, de szabályzót közvetlenül a megindulás után kikapcsolja, hogy a kocsi a saját eleven erejétől guruljon lassan tovább, ekkor húzza át a kalauz az áramszedőt, s ha a kocsivezető meggyőződött arról, hogy az áramszedő át van húzva, folytathatja útját. Bekapcsolt szabályzó mellett áramszedőt áthúzni nem szabad. A kalauz minden esetben meg tudja állapítani, hogy a szabályzót mikor kapcsolták ki, mert az indításnál erősebben búgó motor a kikapcsolás pillanatában elcsendesül.
A. A villamos helyi járatokat jelzőtáblával kell felszerelni. A belső járatok kocsijain az első és hátsó homlokoldalon a ˝MÁV Bérház - Beloiannisz tér˝, a külső járatokén pedig ˝Beloiannisz tér - Sóstógyógyfürdő˝ feliratú táblákat kell alkalmazni.
B. Szakaszszigetelő jel: A vezetéktartó oszlopra erősített 20 cm átmérőjű köralakú sárgaszínű tárcsában lévő ˝Sz˝ betű. Ez a figyelmeztető jel az áram kikapcsolására hívja fel a figyelmet.
C. Megállóhely jelzőtábla: 30x25 cm-es kékszínű tábla fehér ˝M˝ betűvel, alatta ˝Villamos megállóhely˝ szöveg.
D. Feltételes megállóhely jelzőtábla: 30x25 cm-es sárgaszínű tábla fehér ˝FM˝ betűvel, alatta ˝Feltételes villamos megállóhely˝ szöveg.
A villamoskocsi két homlokoldalán egy-egy kézi jelzőharang, a perronokon pedig kalauzcsengő van elhelyezve.
A villamoskocsikra egyébként az F.1.sz. jelzési utasítás jelzései is érvényesek.
A kocsivezető tartozik a menetrendszerű indulás előtt egy negyedórával a kocsiszínben megjelenni és ott a neki kiosztott kocsit alaposan megvizsgálni. A vizsgálatnak a következőkre kell kiterjednie:
Lehúzott áramszedő mellett a kocsi mindkét végén lévő szabályzót minden állásban meg kell vizsgálni, hogy könnyen forog-e, nem akadozik-e valahol. A kéziféket ki kell próbálni és meg kell győződni azok jó működéséről. Meg kell néznie, hogy az áramszedő kötele nincs-e megakadva. Meg kell győződnie arról, hogy a kocsi a szükséges útirányjelző táblákkal fel van-e szerelve. A kocsivezetőnek tájékozódnia kell a biztosíték állapotáról, a tartalék biztosítékok megvannak-e. Ki kell próbálnia a kocsi világítását is. A kocsivezetőnek elindulás előtt ki kell próbálnia a jelzőharangot és a kalauzcsengőt is.
Ha a kocsivezető a kocsiátvétel alkalmával hiányt, vagy sérülést észlelt, erről jelentést kell tenni a kocsikiadónak, aki a hiány pótlásáról köteles azonnal gondoskodni.
Kisebb hibáknál, ha azok nem állíthatók helyre azonnal, illetve nem pótolhatók, - de az üzembiztonságot nem veszélyeztetik - a kocsi forgalomba helyezhető. Az ilyen hibákat, illetve hiányokat azonban a kocsivezetőnek be kell vezetni a menetlevélbe és a kocsikiadóval el kell ismertetni.
Az utasok fel- és leszállása végállomásokon az erre kijelölt helyeken, a vonalon pedig a megállóhelyen történik. A le-, és felszállások a kocsik járda felől eső ajtóin történnek. Az utasok le-, és felszállását akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha az utolsó leszálló utas mindkét lábával a talajon, a felszállást csak akkor, ha az utolsóként felszálló utas, mindkét lábával a lépcsőn áll.
A villamosvonatnak minden rendes megállóhelynél meg kell állni, tekintet nélkül arra, hogy van-e le-, vagy felszálló utas.
Ezen rendelkezés vonatkozik a nem utasszállítást végző villamoskocsikra is.
A kocsivezetőnek a megállóhely felé közeledve a kocsit áram nélkül kell kifuttatni, mert ezzel az önköltséget csökkentik, és így a kocsit gyenge fékezéssel lökés nélkül tudják megállítani.
Feltételes megállóhelyhez ugyanúgy kell közeledni, mint a rendes megállóhoz. Amennyiben a kalauz a megállóhely előtt mintegy 20 méterrel előbb jelzi a kalauzcsengő egyszeri megszólaltatásával, hogy nincs leszálló és a megállóhelynél senki sem tartózkodik, a kocsivezető a vonattal 10 km/óra sebességgel elhaladhat a megállóhely mellett. Ha a kalauz a feltételes megállóhely előtt nem ad jelzést a továbbhaladásra, vagy valaki az első perronon a kocsivezetővel közölte leszállási szándékát, akkor a kocsivezető köteles a vonatot megállítani.
A kocsivezető a kalauz ˝Indulás˝ jelzése után csak akkor indíthatja el a vonatot, ha meggyőződött arról, hogy az első perronon a le- és felszállás már befejeződött és a csapóajtót lezárták.
A kocsivezetőnek a villamoskocsin a sebességet úgy kell beállítani, hogy a kocsi sohasem haladjon gyorsabban 20 km/ó sebességnél. Ettől nagyobb sebességgel a kocsi csakis a városon kívül a lakatlan, vagy igen csekély forgalmú utcán haladhat, feltéve, ha az automatikus közlekedésre vonatkozó végrehajtási utasítás másképpen nem rendelkezik.
A kocsivezetőnek menetközben minden figyelmét a pályára és annak környékére kell fordítani, hogy az esetleg bekövetkezhető veszélyek elhárítására minden pillanatban készen legyen. Felelőssége tudatában öntudatos munkafegyelemmel kell végezni munkáját. Éppen ezért menetközben társalogni, vitatkozni, az utasok beszélgetésére figyelni, dohányozni, tisztelegni, enni, a menetszabályzótól eltávozni vagy elfordulni, perronajtón kihajolni, menetszabályzóra könyökölni nem szabad. Ezen tilalmak bármelyikének megsértése súlyos baleset előidézője lehet.
Érdeklődő utasnak a kocsi megállítása után a megállóhelyen való tartózkodás alatt kell megadni a kért felvilágosítást. A kocsivezetőnek semmi esetre sem szabad a perronon keletkezett esetleges vitába bekapcsolódni, vagy a vitatkozókra megjegyzést tenni. Ilyen esetben a vitatkozókat fel kell szólítani a vita abbahagyására, és amennyiben a felszólítás eredménytelen maradna, úgy a kalauz útján rendőri segítséget kell igénybe venni.
A kocsivezető a pálya felé közeledő emberekre, különösen az aggokra, az utcán játszadozó gyermekekre fokozott figyelmet köteles fordítani.
Ilyen esetben a jelzőharangon adott ˝Figyelj˝ jelzés ismételt adásával a kocsit lassan, különös óvatossággal kell vezetni. Ha kisgyermek felügyelet nélkül a pályatesten tartózkodik, a kocsit meg kell állítani és a gyermekeket a kalauzzal el kell vezettetni. Ha szemmel láthatólag testi fogyatkozásban szenvedő egyének, vakok, vagy siketnémák haladnak át a vágányon, a vonat sebességét annyira kell csökkenteni, hogy szükség esetén a legrövidebb fékúton megállítható legyen. Ha a pálya mellett hosszú tárgyakat szállító járóművek haladnak, a kocsivezetőnek arra kell figyelni, hogy az illető járómű nem készül-e elfordulni, mert ilyenkor a hosszú tárgyak vége az űrszelvénybe beérhet és baleset következhet be.
Előfordulhat, hogy a kocsivezetőnek a figyelmét sokfelé kell megosztani: pl. több irányból a vágány felé közeledő személyekre és járóművekre, a váltók állására stb. Ilyenkor a vonatot meg kell állítani és csak akkor szabad újra elindítani, ha a kocsivezető meggyőződött arról, hogy veszély nélkül haladhat tovább.
Menetközben a kocsivezetőnek a balkezével a menetszabályzót, jobb kezével pedig a féket kell kezelnie. A menetszabályzó mellől eltávoznia akkor sem szabad, ha a kocsivezető testi épsége veszélyben forogna, mert a vonatszemélyzet felelős az utazóközönség és a járókelők testi épségéért és életbiztonságáért.
Ha a vonat előtt a vágányon emberek, állatok vagy járóművek vannak, kellő távolságból a jelzőharanggal ˝Figyelj˝ jelzést kell adni. Egyidejűleg a menetsebesség mérséklésével előkészületet kell tenni a vonat megállítására arra az esetre, ha azok a vágányról esetleg nem távoznának el. Figyelni kell arra is, hogy a vágányon haladó járómű ki tud-e térni. Ha nem, akkor a felesleges harangjelzést mellőzve a járóművet addig kell követni, míg olyan helyre ér, ahol a vágányról letérhet. Ha már letérhetne és mégsem tér le, a szabálytalanságot a legközelebbi rendőrőrszemnek kell jelenteni.
Utcakeresztezéseknél a villamosvonatoknak elsőbbségük van a keresztező más járóművekkel szemben. Ennek ellenére az utcatorkolat előtt a jelzőharanggal ˝Figyelj˝ jelzést kell adni és a sebességet 10 km/ó -ra kell csökkenteni. Amikor a kocsivezető már belát a keresztező utcába és a továbbhaladás nincsen veszélyeztetve, akkor a vonat felgyorsítását már az utcakeresztezésben megkezdheti.
Ha egy kocsi a nyíltpályán üzemképtelenné vált, a kocsivezető a helyén marad, a kalauz pedig gyorsan a legközelebbi kitérőhöz siet a szembe jövő kocsit értesíteni. A sérült kocsit csak elkerülhetetlen esetben szabad tolni, lehetőleg vontatva kell továbbítani. Ha a tolás elkerülhetetlen, akkor a két kocsi csak a lépésnek megfelelő sebességgel haladhat. Ebben az esetben a sérült kocsi áramszedőjét le kell húzni és kötéllel le kell kötni. A sérült kocsi vezetője és kalauza is tartoznak a helyükön maradni. A kocsivezető a fék mellett köteles tartózkodni, hogy az egyes megállóhelyeken szükség esetén a csúszós síneken való megállásnál a fékezésben segédkezzen. A kalauz pedig köteles a fel- és leszálló utasokat kiszolgálni. A kocsikat össze kell kapcsolni. A kocsik összekapcsolására a csatlóvas szolgál.
Menetközben, ha a kocsivezető észreveszi, hogy a kocsi sebessége csökken annak ellenére, hogy a szabályzó be van kapcsolva, a kocsit azonnal, de nem hírtelen köteles megállítani. Azután megnézi a világítás bekapcsolásával, hogy van-e áram. Ha a lámpák nem égnek, megnézi az áramszedőt és ha ez rendben van, nem-e olvadt ki a biztosító. Ha mindent rendben talál és a kocsi ennek ellenére sem indul, akkor az az oka, hogy a tápvezetékben nincs áram. Ezt gyakran az is okozza, hogy a villamoskocsik /jól megterhelve/ egyidőben egyszerre indulnak és a gépházban lévő úgynevezett maximális kapcsoló kieseik. Ilyenkor várni kell a kocsival addig, míg a bekapcsolt lámpák felgyúlása azt nem mutatja, hogy újra van a tápvezetékben áram.
Megeshetik az is, hogy a vezeték szakadt el valahol és leesik a földre. Ekkor rövidzárlat lép fel a vonalon és a gépház nem tud áramot adni, mert az automata mindig kiesik. Ilyen esetben a leszakadt vezetéket a kocsivezető őrizni tartozik. A kalauz viszont a legközelebbi telefonhoz tartozik sietni és a fűtőházat értesíti a vezeték szakadásról. Visszaérkezése után a szerelő kiérkezéséig a kalauz tartozik a leszakadt vezetéket őrizni. A leszakadt vezetéket puszta kézzel, vagy vas, illetve fémdarabbal érinteni nem szabad, mert súlyos balesetet okozhat.
Az is megtörténhetik, hogy a kocsiban világítás van, az ólombiztosító is rendben van és a villamoskocsi mégsem indul. Ilyenkor a hiba a motorban, a szabályzóban vagy a kocsi vezetékeiben lehet. Ezt kutatni nem kell, hanem a kocsit Nyíregyháza átrakóra kell bevontatni. Hasonlóképpen kell kezelni az olyan kocsit is, melynek motorja vagy szabályzója füstöl, vagy lángot ad.
Megtörténhetik, hogy a szabályzó bekapcsolt állapotban fennakad és a menetben lévő kocsit kikapcsolni nem lehet. Ilyenkor a kocsivezetőnek nem szabad a szabályzót rángatnia, mert eltörik. Ebben az esetben a kocsivezető köteles gyors egymásutánban a kalauzcsengőn hármat csöngetni, a kalauz pedig erre az áramszedőt köteles lehúzni. Ha ez megtörtént a kocsivezető kézifékkel azonnal állítsa meg a kocsit. Megállás után a kalauz az áramszedő kötelét köteles lekötni és a kocsit mint sérültet kell Nyíregyháza átrakóra bevontatni.
Ha a kézifék mondja fel a szolgálatot, ilyen esetben villanyfékre kell azonnal kapcsolni, és egyidejűleg a kalauzcsengőn kettőt kell hátracsengetni a kalauznak, hogy hátul gyorsan húzza meg a kéziféket.
Egy csengetés a kalauzcsengővel, illetve egy hosszú, majd utána egy rövid sípjel.
Két csengetés a kalauzcsengőn gyorsan egymásután, illetve két rövid sípjel. Ilyenkor a kocsivezetőnek a kézifékkel lökésmentesen kell megállnia.
Több (legalább három) csengetés egymásután a kalauzcsengővel, illetve több (legalább három) rövid sípjel. A vészjelzés meghallásakor a kocsivezetőnek a rendelkezésre álló fékekkel a lehető leggyorsabban kell a kocsit megállítani.
A kocsivezető jelzést adhat a jelzőharanggal, vagy a kalauzcsengővel.
A kocsivezető a kalauzcsengővel az alábbi jelzéseket adhatja:
A kocsivezető a kalauzcsengő egyszeri megszólaltatásával a kalauzt magához hívatja, mire a kalauznak, a kocsivezetőhöz kell mennie és a tőle kapott utasítást végre kell hajtania.
A kalauzcsengő kétszeri megszólaltatásával a kocsivezető utasítást ad a kalauznak a hátsó perronon lévő kézifék meghúzására. Ezen jelzés elhangzása után a kalauz köteles minden munkáját abbahagyni, azonnal a hátsó perronra sietni és ott a kéziféket behúzni.
A kocsivezető háromszor gyors egymásután szólaltatja meg a kalauzcsengőt. Ezen jelzés rendelkezés arra, hogy a kalauz az áramszedőt gyorsan húzza le.
A kocsivezető a jelzőharanggal az alábbi jelzéseket adhatja:
Egy harangütés. A kocsivezető a jelzőharang megszólaltatásával ˝Figyelj˝ jelzést köteles adni a következő esetekben:
Ha a vezető kocsiját más járómű tolja, úgy az első kocsi vezetője a tolójárómű vezetőjének a következő jelzéseket adja:
Egy harangütés indulás előtt.
A jelzőharang lassú, ütemes állandó megszólaltatásával adja, ez azt jelenti, hogy a vonat előrehaladásának nincsen akadálya.
A jelzőharang gyors, egymásután többszöri (legalább háromszori) megszólaltatása, ha olyan jelenséget észlel, ami a közlekedés biztonságát veszélyezteti. Ekkor a toló kocsi vezetője a rendelkezésre álló fékekkel köteles a szerelvényt azonnal megállítani.
A forgalmasabb közlekedési gócpontokon a kirendelt rendőrhatósági közeg karjelzéseket használ.
A rendőr sem a szabad, sem a tilos utat karjelzéssel nem jelzi huzamosan, hanem csak addig, amíg a forgalom a jelzett irányban megindul. Ezt követően a közúti forgalomban résztvevők a szabad, illetőleg a tilos útról a rendőr testhelyzetéből szereznek tudomást. A rendőrrel szemben, valamint hátának irányában tilos, vállával párhuzamos irányban pedig szabad a közlekedés.
A karjelzések a következők:
A forgalmat irányító rendőr jobbkarjának függőleges tartásával állítja meg a járóműveket.
A haladás irányát útkeresztezéseknél, mindkét karjának vállmagasságban való vízszintes kinyújtásával, egyéb helyeken pedig jobb vagy balkarjának kinyújtásával jelzi a forgalmi rendőr.
Az ívben fordulást egyik karjának vállmagasságban való vízszintes kinyújtásával, a másik karjának pedig vállmagasságban vízszintes előrenyújtásával jelzi a forgalmi rendőr.
A felsoroltakon kívül a rendőrhatósági közeg a forgalom gyorsabb lebonyolítására az adott helyzet által indokolt más kiegészítő közismert jelzéseket is használhat.
A rendőrközeg jelzése nemcsak a közúti, hanem a villamos járóműre is egyaránt kötelező.
Balesetek, vagy rendkívüli események bekövetkezése esetén az F.2.sz. utasítás XXV. fejezetében és a Baleseti Útmutatóban foglalt rendelkezéseket kell betartani.
Ezzel kapcsolatosan még a következőkre különösen felhívjuk a figyelmet:
Ha a kocsivezető a kötelező figyelem és éberség ellenére balesetet idéz elő, minden rendelkezésre álló fékkel a villamoskocsit meg kell állítania. Ha személyekben történik sérülés, a sérültet első segélyben kell részesíteni és a kalauznak azonnal intézkednie kell az orvos, vagy mentők, valamint a végállomások kiértesítéséről.
Minden balesetnél az utasok, vagy a közönség köréből legalább két olyan tanú nevét és lakcímét kell feljegyezni, akik az esetet jól látták.
A megtörtént balesetről a rendőrséget is értesíteni kell. Kisiklás esetén a kocsivezető köteles azonnal fékezni mindkét fékkel, hogy a kocsi kerekei ne távolodjanak messzire a vágánytól. Ebben az esetben is azonnal értesíteni kell a kalauznak Nyíregyháza átrakó forgalmi szolgálattevőjét, hogy a szükséges segély mihamarabb megérkezzen.
A kalauz a kocsikon a jegykiadást hajtja végre. Ügyel a menetrend és a megállóhelyek betartására. Ellenőrzi a kocsi tisztántartását és megóvja minden kártól.
A kalauzok tartózkodási helye rendszerint a menetiránynak megfelelő hátsó perron.
Minden megállóhelyet hangosan be kell mondania a kocsiba.
Minden utasnak felszálláskor azonnal kiszolgáltatja a kívánt menetre szóló jegyet.
A jegyek minőségét, kezelését és árát külön szabályrendeletből tanulja meg a kalauz.
Megállóhelynél az utolsó utas le-, vagy felszállása után megadja az ˝Indulás˝ jelet, minden felesleges tartózkodást kerül. Feltételes megállóhelyeknél csak abban az esetben kell a villamosnak megállnia, ha fel-, vagy leszálló utas van.
Ha nincs leszálló utas az ˝Indulás˝ jelzést ebben az esetben is adnia kell a kalauznak még a megállás előtt. Az ˝Indulás˝ jelzés adása előtt a kalauz hangos szóval köteles megérdeklődni az utasoktól a feltételes megállóhely nevének bemondásával, hogy van-e leszálló utas. A továbbhaladásra jelzést csak akkor adhat, ha érdeklődésére leszállni szándékozó utas nem jelentkezik.
A kitérőkben a szembejövő ˝Záró menet˝ jelzéssel ellátott kocsit minden esetben be kell várni.
Ha a kalauz szolgálatba lép, tehát a kocsit átveszi, megvizsgálja az ajtók, ablakok, függönyök, lámpák, padlórácsok állapotát és a talált hiányokat a kocsiszínben lévő könyvbe bejegyzi.
A kalauznak egy jól járó órájának kell lennie és szolgálata megkezdésekor a kereskedelmi szakszolgálat által előírt váltópénzzel (saját pénze) kell rendelkeznie.
Ha a kocsi a nyílt pályán áll meg, a kalauz leszáll és előre siet, a kocsivezetőtől a megállás okát megtudja és intézkedik az esetleges akadály elhárítása iránt.
Ha főkalauz jön a kocsira, azonnal átnyújtja a menetlevelét, jegyeit, esetleges pénzkészletét pedig a kívánatra megmutatja.
Végállomáson a kalauz átfordítja az áramszedőt és a kocsit nem hagyja el, míg fel nem váltják, vagy a kocsivezetővel meg nem egyezett, hogy távollétében a kocsira ügyelni fog.
Ilyen esetben még a kocsi menetrendszerinti indulási ideje előtt vissza kell térnie.
A kocsiban lévő lámpák felgyújtása a kalauz kötelessége.
Ha a kalauz a kocsiban az utasok által ottfelejtett talált tárgyat talál, azokat átadja a szolgálati elöljárójának.
Ha a kalauzt nem váltják le idejében, szolgálatban köteles maradni, de bejelenti az esetet a szolgálati elöljárójának, aki felváltásáról gondoskodni tartozik.
Adott esetben a kalauz figyelmezteti a közönséget a fel-, és leugrás veszélyes voltára.
A kocsilépcsőn állni nem szabad.
Undort keltő vagy ragályos betegségben szenvedő, valamint ittas, vagy igen szennyezett ruházatú, valamint nagy csomagokkal rendelkező utast szállítani nem szabad. Csak olyan csomagokkal bíró utas szállítható, akinek a csomagja az ülés alá elfér.
A szolgálat befejeztével a kalauz beszámol jegykészletével és pénzével és csak azután hagyhatja el a szolgálatot.
A villamoskocsin szolgálatot teljesítő kocsivezető és kalauznak dohányozni nem szabad. Ez a tilalom vonatkozik az utasokra is.
Idegesen vagy ingerülten viselkedő utassal szemben a kalauznak fokozott előzékeny, és udvarias, de határozott magatartást kell tanúsítani. A kalauznak vigyázni kell arra, hogy nyugalmát ne veszítse el és ne vitatkozzék.
Ha az utas valamely okból a kalauzt fel akarja jelenteni és véleménye szerint az utasnak nincs igaza, a kalauz felkérheti a kocsi utasait, hogy igaza mellett tanúskodjanak. A tanú nevét és címét a kalauznak akkor kell bejelenteni, amikor őt a felsőbbsége az utas panasza miatt felelősségre vonja.
A kocsivezetőnek menetközben a legszigorúbban tilos az utazóközönséggel beszélgetni, kérdéseikre válaszolni. A kérdésekre hivatkozni kell a kiírt tilalomra és a kérdezősködőt a kalauzhoz kell utasítani.
A kocsivezetőnek menetközben még a feljebbvalójának is tilos köszönni, hanem figyelmét mindenkor és állandóan a pályára kell irányítania, mert a figyelmetlenség balesetnek lehet az okozója.
El kell követni mindent a forgalom biztonsága érdekében. Baleseteknél vagy üzemzavaroknál a leggyorsabban kell intézkedni, hogy a zavar oka mielőbb megszűnjék.
Nem szabad kapkodni, hanem nyugodtan, de gyorsan és megfontoltan cselekedni. Ha a villamoskocsi a végállomáson tartózkodik, azt a kocsivezetőnek és a kalauznak egyszerre elhagyni nem szabad, mert távollétükben ismeretlen egyének által elkövetett károkért is őket tesszük felelőssé.
Ha a kocsivezető eltávozik a kocsiról, a szabályzót okvetlenül vigye magával, mert megtörténhetik, hogy avatatlanok véletlenül, vagy játékból a kocsit elindíthatják és ezáltal kiszámíthatatlan károkat okozhatnak.
A szolgálat befejeztével a kocsiban napközben esetleg történt hibákat, rendellenességeket és hiányokat a menetlevélben elő kell jegyezni. Az esetről eseménykönyvi jelentést is kell írni.
A kalauz felelős anyagilag a kocsiban és annak felszerelésében idegenek által okozott károkért. A kárt okozó tettest köteles kinyomozni és az okozott kárt azonnal megtéríttetni. Ha esetleg tettes nevét nem tudná, vagy a tettes az összeget vonakodna megfizetni, a szükség szerint a legközelebbi rendőr segítségével igazoltatnia kell.